Mindenki ismer olyan párokat, akik vállvetve kelnek át az élet legviharosabb megpróbáltatásain, a hétköznap apró-cseprő problémáin, és az emberpróbáló kríziseken egyaránt, ők azok, akik befejezik egymás mondatait,önkéntelenül is keresik egymás közelségét, és olyan szívmelengető tekintettel…
Félénk gyerek voltam, aki zsigeri szinten rettegett, hogy elveszíti imádott szülei szeretét, elismerését, figyelmét.
Első emlékeim szerint folyamatosan úgy éreztem, mintha egy zsúron lennék, ahova nem hívtak meg. Igyekeztem nem sok vizet zavarni, kicsit láthatatlannak lenni. A mai napig ha…
A paradicsompiros tunikát bézs ceruzanadrággal párosítottam, a derekamon barna fonott övvel. Rieker utcai sportcipőt viseltem hozzá, főként mert nagyon hideg volt. /Ugyanezen ok miatt került még fel rám egy világos bőrdzseki is, utálok fázni./
Ékszert nem volt idő feltenni, kigondolni még…
Ezt a hosszú szoknyát, azért válogattam be a kihívásba, mert bár nagyon tetszik és a párom ajándéka volt, keveset hordom. Valahogy él bennem az a beidegződés, hogy túl alacsony/rövidlábú vagyok én a maxiszoknyákhoz.
A második gondolatom pedig az, hogy egy ilyen szoknya megfelelő párosítással…
A napokban kerestem valamit, és (mondhatnám, hogy a kezem ügyébe, de valójában a látóterembe) kerültek a régi személyes blogom bejegyzései. A régi alatt, 8-9 évet értsetek, egy teljesen más életszakaszt, merőben más problémákkal, igazi időutazás volt, felszállni a nosztalgiavonatra, ábrándozni,…
Bizony-bizony, ezért klassz, ha egy gyereknek van apukája is! A párom ugyanis bizonyos dolgokat teljesen másképpen csinál, ösztönösen, vagy személyiségéből fakadóan sokszor más a hozzáállása. A másik dolog az, hogy hétköznapokon a nap legnagyobb részében én vagyok a gyerekkel, Ő hazaérve a…
Szorongás, mint sötét árnyék
Feketeöves szorongó vagyok, a félelem olyan nekem, mint a levegő, vagy mint egy túl ragaszkodó ikertestvér, végigkíséri az életemet.
Szorongok, aggódok, hisztizek, olyan dolgok miatt, ami meg sem történt, olyan dolgok miatt, ami nagy valószínűség szerint…
Adva van egy igencsak eklektikus ruhatár, mostoha tárolási körülmények között. 45 m2-es másfél szobás panellakásban élünk, ennek okán nyilván nincs gardrób szobám. A hely tehát kicsi, a cucc igencsak összevissza.
A történetem nem egyedi (magyarul elcsépelt), mégis elmesélem, terápiás okokból.
A…
A világ egyik legkedvesebb emberét sminkeltem. :) Most azt hiszed - főleg, ha ismersz - hogy túlzok, de nem. Ő tényleg szívből kedves, jóindulatú, szerintem még soha nem gonoszkodott. Az a típus, aki azt szeretné, hogy körülötte mindenki boldog és elégedett legyen, ezért aztán a saját…
Avagy hogyan próbálok megmaradni a normalitás mezsgyéjén....
Ez a sorozatindító felvezetésem, mert már az első mediációs technika rengeteget helyet foglalt, és még én sem olvasnám el soha, pedig őrült betűéhségem van.
Előrebocsátom, hogy szeretem, imádom a gyerekem. De azt is, hogy sokszor nagyon…