A paradicsompiros tunikát bézs ceruzanadrággal párosítottam, a derekamon barna fonott övvel. Rieker utcai sportcipőt viseltem hozzá, főként mert nagyon hideg volt. /Ugyanezen ok miatt került még fel rám egy világos bőrdzseki is, utálok fázni./

Ékszert nem volt idő feltenni, kigondolni még inkább nem, viszont az egyik kedvenc illatomat hordtam. YSL Opium Vapeurs de Parfum edt, a híres Opium visszafogott unokahúga. Száraz, kissé szikadtan meleg, fűszeres narancsvirágos illat, melynek a tömjén ad mélységet. Orientális, balzsamos mégis könnyed, olyan szempontból, hogy kánikulában is viselhető, nem telepszik rád, kapsz levegőt. De még milyet, varázslatos, keleti utazásra hív, mégis bármikor viselhető, tartást ad az embernek. Lélekgyógyító, inspiráló illat, nálam inkább gondolatvilágában orientális. 

Paradicsompiroshoz, kissé etno, természetközeli ruhadarabokhoz ideális, ha Keletre kellene utaznom, gondolkodás nélkül ezt csomagolnál. Nálam négyévszakos, nappal és este is megállja a helyét.

Jól éreztem magam a szettben, melyhez az is hozzájárult, hogy az egyik kedvenc rúzsomat az (ezeréves) Avon Matte Melonját viseltem az egyébként minimál sminkhez.

A képen a saját fonott bőrövem helyett a páromé szerepel, illetve anyukám nagyon régi horvátországi piacon vett bizsu nyaklánca és a kisfiam kedvenc duplója, mert színben odakívánkozott: anyuka és kisbaba dínó :)