Szorongás, mint sötét árnyék

Feketeöves szorongó vagyok, a félelem olyan nekem, mint a levegő, vagy mint egy túl ragaszkodó ikertestvér, végigkíséri az életemet.

Szorongok, aggódok, hisztizek, olyan dolgok miatt, ami meg sem történt, olyan dolgok miatt, ami nagy valószínűség szerint sohasem fog megtörténni és - ami utóbbi felfedezése villámcsapásként ért - ha megtörténik, akkor sem lesz tragikus végkicsengése, úgy értem senki nem hal meg, nem betegszik meg, hanem csupán maximum múló kellemetlenséget kell átvészelni. 

De akkor mégis mi a fészkes fenéért aggódom, rágódom annyit ilyeneken? 

Hogy értsük egymást, elmesélem mi volt, kb. 1 évvel ezelőtt, amikor piszkozatoltam, ezt a bejegyzést :)

Két hónapos kisfiamat nevelgettem -immár két hónapja :)))) - és az a dolgok egyik oldala, hogy hideg verítékkel a hátamon figyelem minden egyes lélegzetvételét (erről majd legközelebb), de a másik az, hogy elkezdtem kérődzni olyan problémákon, amit pillanatnyilag "mindennapi komfort problémának" nevezek, pl. a gyerek nyűgösködik, a gyerek nem a megszokott helyén alszik, a gyerek nem alszik (annyit), a gyerek sír. Hát vegyem már észre, hogy nem a világ vége, próbál csitítani környezetem, amivel nem sokat segített, de legalább rontott:)

Egy hatásos kérdés önmagamhoz

De egy napon babakocsi tologatás közben jött a megvilágosodás, miközben azon morfondíroztam, hogy mi lesz, ha a gyerek kiesik a napirend ritmusából, mi fog akkor történni , aztán ahogy kanyarodtam, belém hasított a kérdés: ÉS AKKOR MI VAN/LESZ????

Magam is meglepődtem, hogy a válaszaim mennyire triviálisak és egyben megnyugtatóak.

Néhány példa, hogyan boncolgattam magamban végig a szorongást keltő gondolataimat:

- Mi van ha kiesik a ritmusból? - Az valószínűleg, abban fog megnyilvánulni, hogy nyűgösködik. Mi van, ha nyűgösködik? - sokat sírdogál. Majd megnyugtatom, ha nem sikerül, sír tovább. Majd akkor újra megpróbálom. Ha akkor sem sikerül, akkor sír. Egyszer csak abbahagyja. Elmúlik.

- Mi van, ha többet kel fel éjszaka? - Én is többet kelek fel.

- És akkor mi van, ha többet kelek fel?- Fáradt leszek.

- És akkor mi van, ha fáradt leszek? - Több kávét kell innom. Majd kialszom magam egyszer. Elmúlik.

Értitek mire gondolok? Ahelyett, hogy mint egy örvény elkapjon a szorongás spirál, áss mélyre. Ha nem segít, még mélyebbre. Legtöbbször ki fog derülni, hogy semmilyen tragédia/valós indok nem lapul a félelem mögött. Mindenki túl fogja élni, megmarad kezünk, lábunk, nem szenvedünk el traumát, megy tovább az élet. Meg kell keresni a gondolatot, ami elindította a szorongást, a rossz érzéseket.

A félelem is csak egy érzés, ne démonizáljuk túl. Meg kellett tanulnom, hogy a félelem nem a valóság, sőt a gondolat és az érzés sem egyenlő a valósággal, csak az én fejemben van. 

Ez az apró, de hatásos módszer, egyébként arra is kiváló, hogy kizökkentsen a szorongási spirálból és kicsit átrántson a racionalitás talajára. Próbáljátok ki, kíváncsi vagyok, kinek hogyan tud segíteni.