"Te jó ég, ilyen is volt? Én ettől féltem?" - egy újabb apró, de hatásos trükk a szorongás, aggódás leküzdésére

20180908_122909uj.jpg

 

A napokban kerestem valamit, és (mondhatnám, hogy a kezem ügyébe, de valójában a látóterembe) kerültek a régi személyes blogom bejegyzései. A régi alatt, 8-9 évet értsetek, egy teljesen más életszakaszt, merőben más problémákkal, igazi időutazás volt, felszállni a nosztalgiavonatra, ábrándozni, visszagondolni milyen volt akkor.

No de a lényeg! Érdekes volt megtapasztalni, hogy én, aki - főleg akkoriban - rengeteget agyaltam, előre elképzeltem dolgokat, rettegtem stb, már NEM IS EMLÉKSZEM, a témák nagy részére, amik foglalkoztattak. A legtöbb esetben kiderült, hogy vagy meg sem történt, amitől féltem, vagy teljesen máshogy történt meg, vagy pedig milyen jó, hogy megtörtént, mert valamit tanultam belőle.

Szóval a múltkori kérdéshez hasonlóan, ez is erőteljes rácsodálkozásra késztetett, illetve arra az elhatározásra, hogy érdemes leírni, mi az a kérdés, félelem, aggodalom, ami foglalkoztat.

A megoldási javaslatom: NAPLÓÍRÁS, tudom-tudom. De sokszor már az megnyugvás, ha az ember leírja a félelmét, fekete-fehéren látja a problémát. Érdemes, néhány szóval leírni az aktuális lelkiállapotodat is, mit érzél, milyen gondolataid vannak, esetleg testi tüneteid.

Néhány hét, néhány hónap, (esetleg néhány év) múlva érdemes fellapozni, és rácsodálkozni, hogy mi az ami félelmet keltett bennünk és aggodalomra késztetett. 

Tegyük fel az alábbi kérdéseket:

- Megtörtént-e egyáltalán? 

- Ha nem, így utólag visszagondolva mekkora esélye volt, hogy megtörténjen? Még mindig fejfájást, aggodalmat okoz számomra?

- Ha megtörtént, mi volt a következménye? Hogyan élted meg? Milyen pozitív és milyen negatív hatásokkal volt az életedre?

Célszerű ezeket a kérdéseket írásban megválaszolni, ez is segít abba, hogy tudatosítsuk a felismeréseket. A jövőre nézve remek mankó lehet, egyrészt annak a megélése, hogy túléltünk nehéz helyzeteket, megoldottunk problémákat, ezáltal tapasztalatokra tettünk szert, másrészt pedig arra is fényt deríthet, hogy sokszor mennyire nem megalapozottak a félelmeink, aggódásaink. Számos esetben köszönő viszonyban sem voltak a valósággal az elképzelt helyzetek.

Ti tapasztaltatok már hasonlót? Írtok naplót? Ha igen, visszaolvassátok?

Írjátok meg kommentben, kíváncsi vagyok a Ti élményeitekre is ezzel kapcsolatban.

+ 1 megjegyzés: kitalálhatnák valami fancy nevet ennek a kis naplónak, pl. don'tworrydiary :), és kereshettem volna valami csudaszép, trendi naplós, virágos, kávésbögrés képet, de számomra most pont az az üzenet, hogy ezt bárhova, bármikor írhatod, csak meglegyen később. Ezért is választottam a saját, nagyon nem fancy képemet, a kis fekete notesszal, ami egyébként a Rab-szigeti apartman viaszosvászon terítőn hever :)