Be kell valljam, számomra is nehézséget okozott már a menstruáció szó leírása is a címben.

HeyJulie által kezdeményezett csodálatos #menstruációsintelligencia kampány kellett ahhoz, hogy felnyissa a szememet, hogy én magam is mennyire korlátoltan álltam ehhez a témához, mennyire tabuként kezeltem ezt  a kérdést. Kövessétek figyelemmel, a részletekbe nem megyek bele, elég ennyi, hogy a március 1-i instagram bejegyzése óta tengernyi önismereti, testtudattal kapcsolatos felvetéssel, információval lettem gazdagabb.

Az első sokk után egy szempillantás alatt úgy döntöttem, hogy szeretnék én is hozzájárulni ehhez a hiánypótló, kulcsfontosságú kampányhoz, természetesen konfliktuskezelési, kommunikációs szempontból megközelítve. 

"Mi bajod van, már megint menstruálsz?"

"Hisztis liba, biztos menstruál!" (hangsúlyt, gondolom, nem kell leírnom, a liba pedig ízlés szerint...)

Figyelemreméltó, hogy ha a menstruáció be is kúszik a mindennapi beszélgetésbe, az ilyen és ehhez hasonló kijelentésekben merül ki, és ami még szomorúbb, hogy nemcsak férfiaktól származnak, hanem nőktől is.

Gondolom nem vagyok egyedül, de a sikítófrász kerülget a "piros betűs ünnep", "Mikulás", "nehéz napok", "rajta van a dili" kifejezésektől.

Mintha a menstruációval kapcsolatos problémák, kihívások kimerülnének abban, hogy a nő egy kibírhatatlan hárpia, aki folyamatosan hisztizik, a környezete pedig fogcsikorgatva próbálja elviselni.

A női ciklus hormonális változásairól is elenyészően keveset tudunk, és ennek bemutatására nem is vállalkoznék, inkább csupán arra szorítkozom, hogy a menstruáció alatt és a menstruációt megelőző időszakban a progeszteron szintje megemelkedik, ami ingerlékenységgel, türelmetlenséggel, szorongással és olyan testi tünetekkel is járhat, mint derékfájás, hidegrázás, mellfeszülés, puffadás, fejfájás. 

Ha a tünetek akár egyikét is birtoklod, nem nehéz belátni, hogy erős hátrányban indulsz a nyugodt, békés otthoni hangulat fenntartásában "azokon a napokon", vagyis mondjuk ki a menstruáció idején. 

De mit lehet tenni, ha a ciklusunk változásai ilyen erőteljesen befolyásolják a közérzetünket, hangulatunkat? Engem sajnos, főként a szülés óta a középidős fájdalom és a PMS is nagyon megvisel, sokszor vannak erős alhasi fájdalmaim, borzasztóan feszült, ugyanakkor fáradékony, ingerlékeny vagyok. 

Hát ilyenkor azért nehezebb velem. Konfliktuskezelés és a mindennapi együttélés tekintetében ez bizony nehezített pálya, a máskor fel sem vett megjegyzések, ugratások, könnyedén átbeszélt problémák ilyenkor tűzokádó sárkánnyá vagy síró kislánnyá változtatnak. Az otthoni hangulat ilyenkor határozottan rokon vonásokat mutat egy tűzfészekkel, és kevésbé hajaz egy békés, lelki oázisra. Ebben szerintem az a legszörnyűbb, hogy ha nem vagyunk résen, havonta megismétlődik. Azért ez eléggé romboló hatású bármilyen kapcsolatra.

De mit lehet tenni ilyen helyzetben?

Azt vallom, ha egy helyzet idegesít, rosszkedvvel tölt el, lebénít, akkor a változást először önmagadban kell előidézni, aztán érdemes a másik féllel, pároddal, családtagoddal, barátoddal is megbeszélni a lehetséges utakat.

•  Az örökös 0. pont: legyünk kedvesek, elfogadók önmagunkkal: tudatosítsuk magunkban azt, hogy a hangulatainkat, érzéseinket, benyomásainkat elég erőteljesen befolyásolják a ciklusunk, a testünk változásai. Fogadjuk el, hogy havonta voltak/vannak/lesznek olyan napok amikor nem leszünk kirobbanó formában, amikor esetleg nehezünkre esik empatikusnak, béketűrőnek, kedvesnek, kommunikatívnak lenni.
• Fogadjuk el, hogy nem tudunk mindig 100%-ot nyújtani az emberi viselkedés, érzelmek területén sem,  ebben is el kell engedni a maximalizmust. Ettől még nem vagyunk rosszabbak, csupán emberi lények, nők, akiknek nincs okuk szégyenkezésre, ha a tamponreklámokkal ellentétben a menstruáció első napján nem pattanunk hófehér cicanadrágban biciklire és nem tekerjük le a Tour de France-t.
• Figyeljük meg magunkat, hogy a ciklusunk során a testünk, lelkünk mikor, milyen tüneteket produkál, és jegyezzük fel magunkat. Azt is felírhatjuk, hogy ilyenkor mi segített, mi esett jól, és mi az a szituáció, amit el kell kerülni.
• Tájékozódj, az információ ebben az esetben is nagyon sokat számít, érdemes és erőteljesen ajánlott hormonmentes Janka videóit, munkásságát figyelemmel kísérni, nemrég találtam rá, de máris teljesen másként tekintetek a ciklusomra és a nőiességemre. Engem mindig megnyugtat, ha kiderül a tüneteimről, hogy normális és biológiai magyarázata van. Könnyebb megérteni és elfogadni.
• Tervezz ezekkel a napokkal, ne vállald magad túl, nem ilyenkor kell megváltani a világot. Próbáld úgy tervezni az életed, hogy a stresszes, megerőltető tennivalókat, kihívásokat ne a menstruációd idejére időzítsed.

Ha ezeken végigrágtad vagy, máris jóval tudatosabb vagy a saját tested működésével kapcsolatban, akkor beszélj róla a pároddal:

• fogalmazd meg egyszerűen, hogy min mész keresztül minden hónapban, tényszerűen (pl. a menstruációm előtt napokkal erős görcseim vannak, sokszor nehezemre esik a felkelés is)
• térj rá arra, hogy lelkileg ez hogyan érint (ilyenkor sokszor nagyon ideges vagyok, bosszant minden apróság)
• figyelj, hogy ne vádaskodva fogalmazd meg (pl. NE így: borzasztóan utálom, hogy te ilyenkor soha nem vagy rám tekintettel)
• ehelyett, mond el mire lenne szükséged (pl. ilyenkor én békére, nyugalom vágyom, ne ilyenkor beszéljük meg a kényes problémákat)
• fogalmazd meg a kéréseid (pl. szeretném ha ezeken a napokon Te vásárolnál be, mert ilyenkor nagyon fáj a derekam)
• kérdezd meg a párodat, Ő hogyan éli meg a Te menstruációs hangulatodat, mi zavarja, szerinte hogyan lehetne változtatni,
• tervezzétek meg, hogy a következő hónapban milyen lépésekkel segítitek elő, hogy ne hozzon magával veszekedésbe, sírásba fulladó konfliktusokat
• később pedig értékeljétek ki, vonjátok le a tanulságot.

Természetesen ez nemcsak a párunkkal, hanem a minket körbevevő emberekkel kapcsolatban is megtehető, ha nem ilyen mélységben is. A hangsúly a tabumentes, őszinte kommunikáción van, amellyel megpróbáljuk megérteni egymást ebben a sokszor piszoknehéz helyzetben, elfogadva egymás sokféleségét. Buzdítsuk erre nőtársainkat, kezdjünk el beszélgetni.

Nektek milyen praktikátok van a túlélésre/felülkerekedésre?

Írjátok meg kommentben!