Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én szívből gyűlöltem, amikor terhességem előtt/alatt volt pár olyan közhelyes mondat, amit a már kerítésen belül lévő (értsd: már gyerekes) nőtársaimtól (anyukáktól) megkaptam. Oszlopos tagja volt ennek a társulatnak:

"Ha gyereked lesz, minden megváltozik" (hozzá apró sóhaj, elnyomott mosoly, furcsán gunyoros csillogás a szemben, attól függően, hogy én épp melyik tervemet ecseteltem még balga tudatlanságomban, hogyan tornázok a tipegő mellett, alvó csecsemő mellett napfényes teraszon kávézom, vagy esetleg "neadjistencsaknagyonhalkan mondom" néhány órát dolgozom a gyerek mellett.

Ha felidézem az akkori reakciómat erre a halálosan idegesítő, enyhén lekezelőnek tűnő, sokat (de nem túl pozitív végkicsengést) sejtető mondatra, hát az azonnali, instant sikítófrász és a majdmegmutatom én váltakozott. A sikítófrász javára.

Aztán megszületett a fiam, és így másfél év távlatában, már úgy gondolok ezekre a hölgyekre, mint akik jóakaratúan, nőtársi empátiával felvértezve igyekeztek figyelmeztetni arra, amire nem lehet.

Na igen. Nézzük, mi minden változik:

1.  Megváltozik a tested. Ezen nincs mit szépíteni, a terhesség, szoptatás átrendezi az alakodat, kinyújtja a bőrödet, megcsíkoz, haj és bőrproblémák léphetnek fel, esetemben pigmentáció. Felborul a hormonrendszer, ami nemcsak fizikai tüneteket (pl. izzadás, hőérzet megváltozása, menstruáció felborulása), hanem komoly hangulatváltozásokat is okozhat. Több szakemberrel is konzultálva, úgy tűnik, hogy 1 év általánosnak mondható, a tekintetben, hogy a tested, egészséged visszatérjen a rendes kerékvágásba. De hát, röpül az idő. Ja, halkan mondom, az első három hónapban vánszorog, az első hat hétben konkrétan áll. 

2. Megváltozik az életformád. Ha csak nem eddig is a négy fal között gondoskodtál valakiről, mondhatom, hogy gyökeresen megváltoznak a napjaid. Esetemben a korábbi napközbeni irodista, délután barátnőzős, sportolós, hétvégén utazós életformám transzformált át otthoni, kisbabázós üzemmódba. Emlékszem a pillanatra, amikor a pár napos kisfiam mellett rádöbbentem, én csak akkor tudok leugrani a sarki boltba gesztenye marciért, ha valakit megkérek, hogy vigyázzon rá.

3. Megváltozik a prioritás: tényleg a gyerek egészsége, étkezése, jóléte, alvása, kedve, játéka a legfontosabb. A legjóízűbb beszélgetés közben is fészkelődni kezdek, ha a gyerek nyünyörög, le kell fektetni, felmerül a gyanú, hogy éhes. Az meg, hogy a dm-be a pelenkát, bébiételt nézem meg legelőször, és van, hogy rá sem pillantok a rúzsokra....az külön történet.

4. Megváltoznak az utazási szokások: bármi, ami Székesfehérvár közigazgatási határán kívül van, vonzó és kívánatos úticél. Egyebekben pedig felértékelődött a balatoni nyár, a homokos tengerpart és bármilyen helyszín, ahol a gyerek kevésbé van közvetlen életveszélyben.

 5. Megváltozik a párkapcsolat, eltolódó hangsúlyok, megváltozott munkamegosztás, az intimitás megváltozása, az új élethelyzet, feladatok új kihívásokként jelennek meg. Az új szerepek átrendezik a párkapcsolatot, és bizony fel van adva a lecke, hogyan őrizzük meg a szerelmet, harmóniát, szenvedélyt. (ez egy következő poszt témája).

A lista a végtelenségig folytatható - soha nem gondoltam volna magammal viszem a gyerekemet a mosdóba - és be kell valljam, nagyon nehezen állom meg, hogy immár a kerítésen belülről ne osszam az észt és ne szajkózzam, hogy TÉNYLEG  minden megváltozik.

Nektek van ilyen mondat, amit utáltatok hallani és később igaznak bizonyult?