Kedvenc ruhadarabom az egyberuha/egészruha. Imádom, mert öltöztet, decens és praktikus, nem kell az alsó-felső passzintással foglalkozni, (kora reggeli rohanásban az összepasszintanivalók egyik része mindig a szennyestartóban tartózkodik, de ez csak hosszú percek múlva derül ki), nem csúszik el a szoknya stb.

Az egyberuhák közül is kedvenceim a nyári ruhák. Ez a ruha tavalyi Orsay, Anikó barátnőmtől kaptam, ugyanis Ő felpróbálta, a próbafülkében tökéletes volt, azonban a beavató mosás során úgy összement, hogy szorította a hátát. Ahogy Ő fogalmazott, a bordáját nem biztos, hogy kiveteti, ezért inkább nekem adja. Hát mit mondjak, nagyon jó helyre került. Mindent imádok benne, a lefele enyhén bővülő kényelmes, de nem lebernyeges fazont, az anyagát és a piros virágokat. Telitalpú peep-toe szandállal (a képen nem, mert nyaralásra egy magassarkú szandál bőven sok volt) és piros színezett ajakbalzsammal párosítottam.

A parfüm Biagiotti Laurája: vizes, fréziás, nekem picit ózonos, friss, törékeny, nőies illat, bájos a szó legnemesebb értelmében. Az utolsó cseppeket használtam el, és biztos vagyok benne, hogy hamarosan hiányozni fog. Ez az illat túlzásoktól, maníroktól mentes, természetes, üde és harmónikus. Egy ilyen illatban lehetetlen rosszindulatú megjegyzéseket tenni, káromkodni, de idegeskedni sem, olyan harmóniát viselőjének, hogy megállja a helyét városi illatként tavasszal összhangban az ébredő természettel, de ideális kísérő lehet egy mezítlábas hajnali sétához a harmatos füvön, vagy a sós tengeri széllel keveredve az Adrián. Kánikulában felfújáskor frissító, de úgy tapasztaltam, 30°C felett gyorsan veszt az üdeségéből, ideális terepe a tavasz rügyező fákkal, friss virágokkal, vagy egy záporokkal tarkított hűvösebb nyári nap.