Kislánykoromtól  fogva bolondultam a szépségápolási és piperecuccokért, folyton nyitogattam nagyanyám púderos dobozát, szagolgattam a rúzsokat, rendezgettem a bizsukat, ebből a szenvedélyből családom nőtagjai által féltve őrzött ajándékba kapott parfümjei sem maradhattak ki. A 80-as években voltam kisgyerek, a családunkban és a környezetünkben is elképzelhetetlen volt, hogy 2-3 darabnál több parfümöt birtokoljon, nagyanyám szerintem el is ájulna, ha látná, mára mennyi parfümöt halmoztam fel. Amikor vendégségben voltam, ott is lelkiismeretesen megszaglásztam mindent, tudom, nem túl udvarias dolog.

Szinte minden emlékem felidézésekor az orromban érzem az ahhoz kapcsolódó illatot. Ha a gyerekkoromra gondolok, érzem a régi lakásunk illatát, anyukám rúzs- és kávéillatát, a frissen mosott ágynemű illatát, apukám arcszeszét, a Balaton algás, nyirkos strandillatát, a napsütötte bőrillatot, a naptej illatával keveredő Nők Lapja nyomdaszagát, a húgaim babaillatát. A mai napig libabőrős leszek, ha felidézem az első adriai kempingezés illatát, a sátor kissé régi, állott szagát, átjárta a hajnali tenger, píneafenyőkkel átitatott illata. Na, ha ezt a tengerillatot lehet üvegbe zárni, akkor azt azonnal kérem szépen, szerintem életem végéig locsolnám magamra.

Szeretek előre megfontolt szándékkal illatemléket gyártani, mint pl. egy utazás során végig egyetlen parfümöt használni, így kötődik Salvatore Ferragamo Tuscan Soul-ja egy toszkánai utazáshoz, vagy Salvador Dalí Laguna-ját kizárólag tengerparti nyaraláson használom, itthon sohasem, csak hideg februári esős estéken szagolgatom ábrándozva.

Mindennap viselek parfümöt, aktuális kedvem, hangulatom, programom határozza meg, melyik delikvensért nyúlok. Van pár állandó passzintásom, pl. mintás nyári ruháimhoz szívesen viselem Laura Biagiotti Lauráját, pasztellszínekhez Salvatore Ferragamo Signorina Edt-jét, narancspiros rúzshoz YSL Opium Vapuer de Parfum Edt-jét stb.

Van pár kifejezetten alkalomra szánt parfümöm, amelyeket azonban szemrebbenés nélkül használok napközben is. Előfordult, hogy egy szimpla kedd délelőtt Guerlain Shalimar-ban toltam a babakocsit. Mentségemre szolgáljon, hogy műszőrme bundában voltam és bordó rúzsban.

Így 37 évesen azt látom, hogy eddig minden időszak kitermelte a kedvencét, amelyet ma már nem használnék, de a mostani kollekciómból talán már lesznek számomra klasszikus, időtálló darabok, amelyek végigkísérik az életem. Ferragamo Incanto testesíti meg számomra azt a nőt, amilyen édesanyja szeretnék lenni a fiamnak: megnyugtató ölelés és sziporkázó életöröm egyszerre. Kifejező és csodálatos illat, jó néhány éve a birtokomban van, de valahogy öntudatlanul a várandósság alatti orvosi vizsgálatokra kezdtem el használni, ez volt a kabalaillatom, és valamelyik szentimentális rohamomban rámtört, hogy szeretném, ha ez lenne a kisfiam számára az „anyaillat”. Meglátjuk, kíváncsi leszek rá.

Nektek milyen szerepet játszanak az illatok az életetekben? Mi a kedvenc parfümötök?